Az utolsó kéz
A döntőben két játékos maradt, és az utolsó kör csaknem húsz percig tartott. A teremben csend volt, csak Csongor hangja hallatszott, aki halkan bemondta a lépéseket. Amikor felfordította az utolsó lapot, a tanár felállt, a másik játékos pedig kezet nyújtott neki. A teremben néhány pillanatig senki nem mozdult, aztán mindenki egyszerre tapsolt, mintha ugyanazon az ütemen számoltak volna.
A név a táblán
A győztes krétát vett a kezébe, és felírta a nevét a táblára. Alá egy mondatot is írt: „Végre nem a székem miatt nyertem.” A vendégek nevettek, mert mindenki tudta, hogy a tanár évek óta panaszkodik a számára kijelölt székre.
Ami marad
Az estén semmi sem járt a győzelemért, és a kupa visszakerült a polcra. A zsetonok az asztalon maradtak, a név a táblán. Szombat este a vendégek ezzel indultak haza: tudják, hogy a következő héten újra mindenki nulláról indul. A tanár a kijáratnál annyit mondott: jövő héten is ugyanebben a mellényben jön, és ugyanabba a székbe ül majd, ha teheti.